Kárász Ilona:
A horgosi árvaház és a zárda krónikája
A horgosi árvaház és a zárda krónikája szorosan egybefonódik az első világháború kitöréséig lezajló intézkedésekkel. Az akkori közoktatási törvény értelmében - elsősorban a nőnevelés érdekében - úgynevezett zárdai leányiskolákat, leánynevelő intézeteket létesítettek.
Ezt az igényt ismerte fel az egyház. A századforduló idején egyházi vagy magánalapítványokból nyitott meg több leánynevelő intézetet.
Kárász Miklós (1781-1840) már régóta foglalkozott egy árvaház építésének gondolatával. Az akkori járványos betegségek sok áldozatot szedtek. Tizennégy gyermeke közül is alig négyen érték meg a felnőtt kort. A járványok miatt sok árva gyerek maradt a faluban. Legtöbbjükről a faluban úgy gondoskodtak hogy a rokonok, szomszédok örökbe fogadták, és a saját gyermekeikkel együtt nevelték fel őket. Mivel iskola már volt, Kárász Miklós árvaházat is szeretett volna alapítani, de korai halála ebben megakadályozta. Legidősebb leánya, Kárász Karolina férjével, Tománfalvi Feyérváry Miklóssal az 1848-as szabadságharc után kivándorolt Amerikába. Ott alapították meg más telepesekkel együtt Davenport városát, ahol szép templom és zárda is épült. Valószínűleg ott ismerkedett meg a Miasszonyunk Szegény Iskolanővérekkel, akik már régóta folytattak áldásos tevékenységet az Újvilágban. Kárász Karolina bízta meg halála előtt leányát, Coelesztinát a horgosi árvaház létesítésével.
„A Kárász-féle árvaház Horgoson a Szerzetes Társulat 4. árvaháza. Itt a Feyérváry, illetve a Kárász család jótékonysága által az iskolanővérek lehetőséget kaptak az árvák nevelésére. Feyérváry Miklósné, szül. Kárász Karolina az Egyesült Államok Davenport nevű városának lakosa volt, 1888-ban végrendeletileg magyarországi vagyonának jelentékeny részét árva és elhagyott vagy igen szegény szülőktől származott gyermekeknek a katolikus egyház törvényei szerint való nevelésére hagyta örök időkre szóló alapítvánnyal. A végrendelkező leánya, Feyérváry Coelesztina híven teljesítette édesanyja akaratát, és „FeyérváryMiklósné, szül. Kárász Karolina és horgosi és szentpéteri Kárász Miklós alapítványa" - címen 91.600 forintot helyezett el itthon, az Országos Központi Alapítványi Hivatalnál, hogy abból Horgoson (Csongrád megye) egy, az alapító szándékának megfelelő intézetet emeltessenek húsz leányka számára.
Az intézet létrejött, és a kalocsai érsekjoghatósága alá került. 1897. augusztusában utaztak oda az iskolanővérek, hogy a házat berendezzék. Szeptember 30-án jöttek az első árvaleányok, összesen tízen. A nővérek azonnal meg is kezdték működésüket, de az árvaintézetet csak 1898. január 23-án, a Szent Család ünnepén szentelték fel. A nővérek nagy örömére a házavatás után szentmise volt a kápolnában, és az Oltáriszentséget a tabernákulumban helyezték el.
Az intézetnek van osztatlan népiskolája, ahol az alapító szándéka szerint kizárólag csak árvaleányokat oktatnak. A leánykák 6-12 éves korukig ebbe az iskolába járnak, azután 16 éves korukig a háztartás vezetésében és az egyszerűbb női kézimunkákban szereznek jártasságot, ily módon az intézetből kilépve mint szobaleányok, házvezetőnők,
szakácsnők vagy varrónők könnyebben találhattak munkát megélhetésükhöz.
Húsz árvaleány élvezte már évek óta a nevelés jótéteményét, amikor az. alapító leánya, románfalvi Feyérváry Coelesztina - édesanyjának emlékére - kibővítette az intézetet még 20 árva vagy igen szegény leányka részére. Összesen tehát 40 leányt fogadott be az intézet.
Az új építkezés 1912-ben fejeződött be. Az intézet a Szeplőtelen Szűzanya tiszteletére szentelt nagyobb kápolnát, egy nagy iskolatermet, egy második nappali szobát, egy ebédlőt, két nagy hálótermet, fürdőhelyiségeket, ártézi kutat és vízvezetéket kapott. Ez a második alapítónő 63 000 korona alapítvánnyal és 132 hold, 1439 négyszögöl kiterjedésű, tehermentes ingatlannal biztosította az intézet jövőjét.
A horgosi árvaházat többször is meglátogatta Franz Mária Terézia anya, a kalocsai anyaintézet főnökasszonya. Egyik látogatásakor a következőket írta az intézet évkönyvébe: „Különös örömömre szolgál a célszerű, jó nevelés, melyben az árvaleányok itt részesülnek. A szeretet és béke, az ima és az Istennek szentelt munka szelleme maradjon meg továbbra is ebben az Úrnak szentelt hajlékban, és vonja rá Isten áldását!"
Az árvaintézet szép fejlődésében nagy érdeme volt az első főnöknőnek, Ft. Leber Mária Benedikta nővérnek. Szorgalma, gyakorlati érzéke és fáradhatatlan munkássága a legjobb hatással volt a leánykákra is. Egyenes, nyílt jelleme, egyszerűsége és vidám kedélye miatt Kubinszky püspök is nagyra becsülte. Az árvák szerető édesanyja volt. A gyermeki lélek iránt megértő, meleg szívvel viseltetett. Oktatásukban gondozásukban soha ki nem fáradt. A betegeket nagy szeretettel és áldozatkészséggel ápolta, és gondoskodott róluk. Nem csoda, hogy viszonzásul a gyermekek is nagy
szeretettel ragaszkodtak hozzá. Két ízben is volt a ház főnöknője, és itt is fejezte be életét 1919-ben, 67 éves korában." (Franz Mária Terézia anya élete és a Szerzetes Társulat története, Kalocsa, 1925.)
A horgosi zárdában töltött éveikről sokan tudnának beszélni, hiszen sok jó édesanya, háziasszony nevelődött itt a tisztelendő nővérek keze alatt. Egyikük volt Farkas llona (1905-1987), aki 7 éves kisleány volt, amikor Debrecenből idekerült. Eleinte sokat sírt, mivel gyors egymásutánban vesztette el szüleit és két kishúgát. Prefektája a jó Benjamina nővér volt, aki anyja helyett anyja lett. A kisleány gyorsan beilleszkedett a zárda életébe. Naponta jártak a szentmisére, utána reggeli és délig tanulás. Ebéd után a házi munkában segédkeztek. Vasár- és ünnepnapokon délután játszottak, babáztak stb. Időnként színdarabokat adtak elő, amelyekre mindig nagy izgalommal készültek. Az első világháború során több olyan kislány is került az árvaházba, akiknek édesapja elesett a háborúban. Farkas llona 16 éves koráig maradt az árvaházba ahol megtanult főzni, varrni, háztartást vezetni. A tisztelendő nővérek nem feletkeztek meg tanoncaikról, ha kellett, később is gondoskodtak róluk, amennyire csak erejükből telt.
A zárda krónikája szerint T. Mária Szerafina nővér volt a zárda főnöknője 1933-ig. Utána T. Peić Mária Polyxena lett a főnöknő, akit az árvák, de a falu népe is nagyon szeretett. Ebben az időben 16 árvaleány és 2 növendék volt a zárdában. Akkoriban T. Sóti M. Dominika gondnoknő, T. Eichhorn M. Epifánia és T. Kálmán M. Anicéta prefekták gondozták az árvákat, T. Lóczi M. Joáchima volt a szakácsnő, és T.Fleischmann M. Siegmunda vezette a mosókonyhát. Volt udvarosuk, aki a tehenet gondozta, fát vágott és egyéb ház körüli munkákat végzett.
Sok szép ünnep tette kedvessé a kislányok életét. Például Szent Miklós est december 6-án. Ilyenkor átjött Ft. Virág István plébános úr, a káplánok és még néhány vendég a faluból, akik gondoskodtak cukorkáról, apróságokról. Két nagyobb lány a faluból Mikulásnak és krampusznak öltözött. A felköszöntő versek után "Szent Miklós" felolvasta a gyermekek hibáit is. Ezután szétosztotta az ajándékcsomagokat.

A falubeliek szokása volt az árvák részére ajándékot, élelmet, ruhafélét hozni az ünnepek alkalmával: hoztak lisztet, babot, baromfit, paprikát, kalácsot, ruhafélét stb.
Karácsony estéjén kis színpadi jelenetet mutattak be az árvák. Némely nehezebb évben csak szerényvolt az ajándék: egy pár kötött, meleg harisnya, édesség, cukorka, füge volt a szép karácsonyfa alatt. Az ünnep délutánján énekeltek, társasjátékokat játszottak.
1934-ben ünnepelték Ft. Virág István plébános úr aranymiséjét június 26-án. Ezen a napon szentelték fel a templomban az új lourdes-i oltárt. A plébános úr a püspök úrtól ez alkalommal kitüntetést is kapott sokévi áldásos működéséért. Az ünnepelt reggel 8-kor fehérruhás kislányok és fehér virágcsokros kisfiúk sorfala között, 46 paptársától kísérve ment a templomba. A kis árvalányok is ott voltak fehér ruhában. Az ünnepi szentmisén T. Mária Bertilla nővér (Bács-Palánkáról) orgonált, és az általa betanított énekkar gyönyörűen énekelt.
Az év őszén az árvaházban megalakult a Szívgárda, külső tagok is betársultak. A fiúk Szívgárdáját Ft. Hegyi Pál káplán szervezte meg.
1935. II. 2-án meleg ruha és cipő került kiosztásra a szegények között. A falu népének adományát a kedvesnővérek osztották szét.
Tisztelendő Kopunović Mária Annunciáta általános főnöknő látogatásakor meg volt elégedve a Kedves Nővérek működésével.
Junius 28-án szívgárdista ünnepet tartottak, 80 gyermek járult közösen a szentáldozáshoz. Ez alkalommal új tagokat is vettek fel. A zárdakertben színdarabot adtak elő A természet hódol Jézus Szívének címmel.
Utassy Mária Kosztka nővér az új prefekta, aki 16 évig maradt itt egyfolytában. Az árvák nagyon szerették.
A plébános névnapjára Fodor Coelesztina (a későbbi kántornő) tanította be az árvákat szép énekre.
Kirándulás a Reöck-majorba. Az egész ház apraját-nagyját meghívták vendégségbe. A család nagy jótevője volt a zárdának.
1936. II. A gárdagyűlésen a gyermekek dolgozatot írtak. Akié a legjobban sikerült, az Kis Szent Teréz imakönyvet kapott ajándékba.
Március 13. A horgosi elemi iskola igazgatója hivatalosan kérdéseket tett fel a zárda főnöknőjének: (Kérdés-felelet szóról szóra kimásolva)
Ki az alapítónő? - Kárász Karolina.
Mikor és hol alapította? - Amerikában 1888.
Ki a főnöknő? - Peić Mária Polyxena rajz és kézimunka-tanítónő.
Ki nevezte ide ki? - A Suboticai Anyaház.
Kik működnek még az intézetben?
Sóti Mária Domináta kézimunka-tanítónő.
Utasi Mária Kosztka óvónő
Lóczi Mária Joachima szakácsnő
Németh Erzsébet (jelöltnő) a konyhában kisegítőnő
Fleischmann Mária Siegmunda a kertész (egyben) mosónő és betegápoló.
Móra Pál - cseléd.
Miből tartja fenn magát az árvaház?
Az alapítónő által hagyott földből.
Mi a napirend?
Fél 6 órakor felkelés.
fél 8 órakor iskola
12 órakor ebéd
du. iskola
fél 5-6 tanulóóra
6 vacsora
Utána a nagyok a konyhában, a kicsik pedig kézimunkáznak.
Mi a nevelés célja és eredménye?
Az alapítónő által előírt szabály megtartása, s ennélfogva eredményes is.
A gyermekek kora?
2-4 évesig -; 4-7 évesig 1; 7-11 évesig 7; 11-15 évesig 10. Összesen vannak 18-an.
Március 15. A rendőrkapitány kereste a főnöknőt az árvaház ügyében.
1936. III. 30. éjjel rablás történt a templomban. Egy hét múlva a zárdakertben eldobva találtak egy erős zárat, és a plébániára vitték. Kiderült, hogy a Kárász-család kriptáját az éjjel feltörték, és a zárat a kertbe dobták a rablók. A nagylétrát is elvitte éjjel a zárdaudvarról. Másfél hónap múlva megkerültek a betörők.
Tichy Béla gyógyszerész húsvétra élő báránykát küldött az árvaháznak. Az árvák újra kirándultak a Reöck-majorba.
Az újabb vizitáció alkalmával a lisztelendő anya buzdítása, dicsérete jólesik a munkába belefáradt nővéreknek.
A kis elsőáldozók ebben az évben 110-en voltak, 54 leány és 56 fiú. A zárdában kávét és kalácsot reggeliztek.
Június 6-án az árvák földjéből holdanként 4000 dinárért az állam ki akar sajátítani egy területet kövesútnak, de még az 1915-i kövesút területe sincs kifizetve.
Sírva jött könyörögni egy szegény ember temetési költségért. Kapott.
Amstadt Erzsike jelöltnő (később M. Mirella nővér) hazajött szüleihez a nyári szünidőben, és belátogatott a zárdába.
Nagyboldogasszony ünnepére szép lourdes-i barlang került kőből a zárda kertjébe.
Miasszonyunk napján egyik kis árvalány 9 éves korában meghalt. Bukov Marikát a szívgárdisták részvételével temették el.
Decemberben bevezették a villanyt a zárdába. Bereczki József kántor karácsonyra minden árvának egy csomag süteményt és egy zsebkendőt ajándékozott.
1937 februárjában 9 mázsa krumplit kaptak az árvák.
Márciusban egy rádiót kaptak (Fodor Gellérttől), amelyen meghallgatták Bangha Béla SJ. szentbeszédét.
Húsvétkor hímestojásokat és kisbárányt ajándékoztak az árváknak.
A zárda részére zongorát vettek a szabadkai zárdából.
1937. VII. 4. Ft. Makra Gyula újmiséje. Az árvalányok mind fehér ruhába, csokorral, zászlókkal kísérték a templomba. Utána mindenkit megvendégeltek. Susák Annus árvalány szépen szavalt, dicséretet is kapott érte.
Szeptemberben kezdte a tisztelendő főnöknő Kárász llonát tanítani az I. osztály anyagából. A szülők a tanításért járandóságot fizetnek.
Az ősszel új téglakerítést építettünk a zárda köré.
Novemberben Feyérváry Coelesztina, az alapítónő leánya meghalt Mezőberényben. A kápolnában gyászmisét mondtak érte.
1938. V. 25-én kezdődött Budapesten az Eucharisztikus Kogresszus. Vezetője a pápai legátus, Msgr. Eugenio Pacelli bíboros államtitkár volt. (Egy év múlva:XII. Pius pápa.) Virág plébános úr vezetésével többen is elutaztak oda Horgosról, a tisztelendő főnöknő, a kántorék is. Csodálatosan szép, mély lelki élményekkel tértek haza.